Díszpolgárok

Posztumusz adományozva: 2013. 03. 27.

Balog Zoltán lelkész, a kerületi Református Iszákosmentő Misszió vezetője 2006. június 26-án hunyt el 78. életévében.

Sajóhídvégen született, általános iskolai tanulmányait Miskolcon a Református Elemi Iskolában végezte, majd a Református Lévay József Gimnáziumban érettségizett. Lelkészi képesítést a sárospataki teológián szerzett. 1981-ben a Református Iszákosmentő Misszió megalakulásakor feleségével Balogné Topolyai Margittal a bükkszentkereszti nyaralójukat a misszió tevékenységének végzése érdekében az egyház rendelkezésére bocsátották. 1985-ben főállású lelkészként került Budapestre.

Munkájában, a szenvedélybetegekért végzett szolgálatban, a testi és lelki gyógyításban, utógondozásban szolgálatával és kitartásával példát mutatott mindenki számára. Munkája állami elismeréseként 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2005-ben a Kábítószer-ellenes Világnap alkalmából a Válaszd az életet Életmű-díjat vehette át.

Posztumusz adományozva: 1998.10.23.

A település alapító polgárai közé tartozott, sok művével gazdagította Pestújhely közintézményeit. Aktív tagja volt a helyi közösségnek, egyik szervezője a kulturális élet kialakításának.

Tagja volt a Magyar Képzőművészek Egyesületének, a Paál László Társaságnak. 1932-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Halmos Izor kisplasztikai díját nyerte el Megy a juhász szamáron című szobrával. Napsugár című szobra 1941-ben részesült kitüntető elismerésben és elnyerte a Paál László Társaság nagydíját.

Munkásságával majdnem 50 éven át sokat tett Pestújhely kulturális fejlődéséért.

Posztumusz adományozva: 1996.10.23.

1884.május 1-jén került Rákospalotára szervező lelkésznek. Áldozatos munkáját elismerve a váci püspök 1893. szeptember 29-től plébániai rangra emelte Rákospalotát és a község első plébánosának a szervező lelkészt nevezte ki.

Rákospalotán először a plébánia megszervezését, majd a fejlődő település nagytemplomának felépítését tartotta legfőbb céljának. Ez utóbbi nagy álmának csak a megalapozására futotta, korai halála megakadályozta műve befejezését. A templomépítés anyagi bázisát magánvagyonával teremtette meg amikor szülei halála után értékesítette azok birtokát és felvásárolta Rákospalota határának egy részét. Két új iskolát is alapított három-három teremmel. Rákospalota mai képének kialakításában erejét meghaladóan működött közre.

Munkásságával majdnem 50 éven át sokat tett Pestújhely kulturális fejlődéséért.

Posztumusz adományozva: 1996.10.23.

A kerületben született és itt élte életét. 1951-ben kezdett dolgozni az akkori XV. kerületi Tanács VB. Titkárságán adminisztrátorként. Később az Igazgatási osztály munkatársaként hét éven át volt anyakönyvvezető.

1972-től nyugdíjba vonulásáig 1988-ig a kerületi tanács vb. titkára volt. Munkáját mindvégig nagy lelkesedéssel és energiával végezte. Jó kapcsolata volt a kerület lakosságával. Igen sokat tett a korszerű közigazgatási munka helyi szervezeti és tartalmi megújításában. Emberséges és mindig segítőkész lényét kerületszerte ismerték, elfogadták, tisztelték és szerették.

Adományozva: 1998.10.23.

1952-ben – munka mellett – végezte el sikeresen a Zeneművészeti Főiskola énekszakát, azóta énekelt magyar nótát nagy sikerrel sokak örömére.

Az egész világot bejárta és vitt örömet a “szórványmagyaroknak”, idős nyugdíjasoknak. 40 évig dolgozott a MÁV-nál tisztviselőként ott is helytállva, sőt nyugdíjazásáig a MÁV zeneiskolájának igazgatója volt, mely sok zenei tehetséget indított el. Művészi nagysága mellett egy szerény ember életét élte, közvetlen kedvességéért mind kollégái, mind a kerület emberei szerették és becsülték.

1999-ben hunyt el. Nevét nótakörök viselik országszerte.

Adományozva: 2021.10.23.

Bori Ferenc születése óta, 1937-től él a kerületben. Nős, 4 felnőtt gyermeke van. Mérnöki végzettsége mellett többirányú szakképesítéssel rendelkezik.

1997-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Osztályvezető főmérnökeként vonult nyugdíjba. Közéleti szerepvállalása a kerületben 1994-ben kezdődött, amikor önkormányzati képviselővé választották az MDF színeiben. Három cikluson, 12 éven keresztül volt tagja a Képviselő-testületnek, 1994-től 2006-ig. Ezen időszak alatt a Jogi, Ügyrendi és Közrendvédelmi Bizottság elnöke; a Kerületfejlesztési, Városüzemeltetési és Környezetvédelmi Bizottság elnöke, a Szociális és Egészségügyi Bizottság tagja volt. Mérnökként precíz, tisztességesen dolgozni tudó, szakmai véleményének minden esetben hangot adott, nem rendelte alá politikai nézeteknek. Munkáját szakértelem, tisztesség, keresztény értékrend szerint végezte. Önkormányzati munkáját pártállástól függetlenül minden önkormányzati képviselő elismerte. 2006-ban a kerületet szolgáló munkáját képviselőként befejezte, a rá jellemző barátsággal köszönt el a Képviselő-testület tagjaitól. Jelenleg a Rákospalota-Óváros Református Gyülekezet presbitereként tevékenykedik.

Huzamos időn keresztül a XV. Kerület fejlődése érdekében végzett kiemelkedő szakmai tevékenysége, a közösséget szolgáló önkormányzati munkája elismeréseként.

Adományozva: 2002.10.23.

Brettner Ferencné 1946-tól 1985-ig folyamatosan a XV. kerületi Tanács dolgozója volt.

Különböző munkaköröket töltött be, kiemelkedő tevékenységét a Terv és Beruházási Osztály vezetőjeként végezte. A beruházások mellett bonyolítási feladatokat is ellátott osztályával és ezzel jelentős megtakarítást ért el a kerület számára. A 80-as évek szigorú gazdasági feltételei és a szűk kivitelezési kapacitás ellenére kiváló szervező munkájával biztosította, hogy a tervezett beruházások és karbantartási feladatok megvalósuljanak. A kerületben végzett gáz- és csatornaépítés szervezését példamutatóan végezte. Magas szintű szakmai ismerettel rendelkezett, melyet a munkája során kiválóan hasznosított. Kiemelkedő teljesítést nyújtott az ötéves és éves tervek kidolgozásánál, a kormány határozatban előírt óvodaépítési program kerületi megvalósításában.

Elhunyt 2020. december 23-án.

Posztumusz adományozva: 2007.10.23.

Budai Péter 1976. óta dolgozott a Polgármesteri Hivatalban. 28 év munkája eredményeként tette kerületünket a főváros és országszerte elismert sportos kerületté.

Személye meghatározó volt a XV. ker. sportéletében, tevékenysége folytán fővárosi szinten is elismert szakember volt. Jó kapcsolata volt a sportegyesületekkel, az ifjúsági sportszervezetekkel, az intézményekkel. Tevékenyen részt vett a Palota Röplabda SC, a BLF, a Kinizsi TTK, a Sportiskola, a Testvériség, a Femina, a REAC egyesületek létrehozásában, működtetésében, a Kihívás Napja, a Diákolimpiák szervezésében. 1993-ban megkapta a XV. kerület Sportjáért plakettet, 1995-ben a Magyar Sportért kitüntető címet, majd 2002-ben a Budapestért díjat. Budai Péter a sokak által tisztelt és szeretett sportvezető 2004-ben hagyott itt bennünket.

A posztumusz díszpolgári cím a több évtizedes pályafutása során a sportéletben végzett kiemelkedő tevékenységének elismerése.

Posztumusz adományozva: 2018.10.23.

A Tavasz Nőikar volt énektanára, kórusvezetője.

Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés-ének szakán folytatta, ahol Kodály Zoltán és Vásárhelyi Zoltán növendéke volt. 1959-től korán bekövetkezett halálig, 1991-ig több évtizeden keresztül dolgozott énektanárként és kórusvezető karnagyként a XV. kerület több iskolájában megalapozva a fiatalok körében a zenei igényességet, megszeretetve velük az éneklést és a kórusmuzsikát. A Bocskai utcai általános iskolában, majd a Rädda Barnen utcai ének-zene tagozatos általános iskolában folytatott pedagógusi munkája mellett énekkart, gyerekkart, valamint ifjúsági kórusokat is alapított. Jelenleg is aktívan működő Tavasz Nőikart is ifjúsági kórusként alapította 1961-ben a Csokonai Művelődési Ház együtteseként.

Elhívatott pedagógiai munkájának köszönhetően az általa vezetett kórusok számos hazai és külföldi versenyeken értek el kimagasló eredményeket, elismeréseket. A legrangosabbnak számító Debreceni Nemzetközi Kórusversenyeken több éven keresztül minden alkalommal fellépett valamelyik együttesével. A Pécsi Nemzetközi Kamarakórus Versenyen is sikereket ért el a Tavasz Nőikarral, akik megkapták a „Kiváló Együttes” kitünteti címet, valamint az 1977-ben az MTV által szervezett Ki Mit Tud?-on második helyezést érték el. A kerületben élő Karai József zeneszerző és Cseszka Edit között kitűnő munkakapcsolat alakult ki, a zeneszerző több művét személyesen Cseszka Editnek és valamelyik együttesének ajánlotta.

Több kortárs zeneszerző alkotásának bemutatás is fűződik nevéhez. Szokolay Sándor és Lendvay Kamilló Kossuth- és Erkel Ferenc- díjas zeneszerzők is jó munkakapcsolatot ápoltak vele. A Tavasz Nőikar a Honvéd Művészegyüttes férfikarával közösen részt vett Tolcsvay László Magyar Mise című rockoperájának lemezfelvételén és bemutatóján.

Ezt követően a Márai Evangéliuma című darabjának lemezfelvétele után a Zeneakadémiai fellépés, valamint több hazai és nemzetközi turné követte. Cseszka Edit a tehetségeket hamar felismerte és buzdította tanítványait a tovább tanulásra, valamint hogy ne hagyják abba a zenélést bárhol is művelik azt, akár az ő kórusaiban, akár máshol. Tanítványai közül több később hírnevet szerző hangszeres zenész és szólóénekes is neki köszönhetően indult el a művészi pályán (pl: Szonda Éva operaénekes és Gerzsenyi Csaba énekművész). Átlagon felüli munkabírása, szakmai igényessége, lelkesedése és elkötelezettsége, humánuma és eleganciája legendássá tették alakját. Pedagógusként olyan maradandó értékeket hozott létre, amelyet kevesen mondhatnak magukénak. Tanúsítja ezt az 57 éves fennállását ünneplő Tavasz Nőikar valamennyi tanítványa, kórustagja.

A Kórusok Országos Tanácsa 2009-ben posztumusz KÓTA-Díjban részesítette. A hazai és a kerület zenei életében betöltött jelentős szerepe, valamint a rákospalotai Tavasz Nőikar kórusvezető karmestereként elért sikerek elismeréseként. Életműve a magyar kóruskultúra kiemelkedő alakjai közé sorolta.

Adományozva: 2023.10.23.

Olimpiai arany- és világbajnoki ezüstérmes kardvívó, edző

Csongrádi László 1959-ben született Budapest XV. kerületében. Rövid idő kivételével itt élt és él jelenleg is, itt járt általános iskolába, 1979-ben pedig itt érettségizett, a Dózsa György Gimnáziumban.

Kardvívó pályafutását a szomszédos – akkor még – Újpesti Dózsában kezdte. A lila-fehérekkel öt alkalommal nyert Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Majd ezt későbbi csapataival, a Vasassal és a Gödöllővel ’88-’89-ben és  ’91-92-93-ban is megismételte. Az Universiadén kardcsapatban 1981-ben és 1983-ban bronzérmet szerzett, 1985-ben egyéniben ezüstöt, 1987-ben szintén csapatban aranyérmes lett. 1983-ban és ’95-ben egyéni bronzérmet szerzett a felnőtt magyar bajnokságban. Az 1990-es lyoni világbajnokságon csapatban második helyezést ért el.

Az 1988-as szöuli olimpiára tartalékként jutott ki. A kezdőcsapat tagjai Bujdosó Imre, Gedővári Imre, Nébald György és Szabó Bence voltak. Csongrádi László végül aranyérmet szerzett, azt követően, hogy Nébald György sérülése miatt pástra lépett a szovjet csapat ellen, ráadásul a döntőben. Az 1988-as csapatbajnokságon a döntő előtti bemelegítés során baleset érte, de ez szerencsére nem okozott neki súlyos sérülést. 

1991-ben vívószakedzői minősítést szerzett, visszavonulása után néhány éven keresztül a BSE edzője volt, majd Ausztriában vállalt edzői feladatokat. Jelenleg Vácon oktatja, neveli a fiatalokat a vívásra.

Adományozva: 1995.10.23.

12 éves korában került a pestújhelyi kölyök focicsapatba. Iskolai bajnokságon figyelt fel rá az MTK, de ő inkább a Ferencváros hívásának tett eleget. 1951-től válogatott játékosként kijutott Helsinkibe, ahol olimpiai aranyérmes lett. 1960-ban Rómában bronzérmet nyertek az olimpián. Tizennégyszeres A-válogatott, tizenegyszeres olimpiai válogatott, harmincszoros B-válogatott és húszszoros utánpótlás-válogatott volt. A kerületi REAC szereplését mindig figyelemmel kísérte, szakmai tanácsaira számíthattak.

Elhunyt 2006. 02. 04-én.

Adományozva: 2001.10.23.

Demján Sándor a TriGránit Rt. elnöke volt. Kiemelkedő és sikeres pályafutását a Gárdonyi ÁFÉSZ-nál kezdte különböző vezető beosztásokban. Meghatározó szerepet játszott a Skála Áruházlánc, a SKÁLA COOP létrehozásában, majd a Magyar Hitel Bank megalapításában, amelynek évekig elnök-vezérigazgatója volt. Szakmai, pénzügyi sikerei révén nemzetközi elismerést és hírnevet szerzett. 1991-től alapító elnöke volt a kanadai székhelyű CEIC Holdingnak. Nagy szerepet játszott a privatizációban, létrehozója a TriGránit Fejlesztési Rt-nek, érdemeket szerzett a Bank Center, a Gránit-Pólus, a Pólus Center és a Nyugati Városközpont létrehozásában.

Demján Sándor kiemelkedő szerepet játszott a Pólus Center létrehozásában, amely rekordidő alatt – 11 hónap – elkészült. Megjelenésével kerületünk lakossága világszínvonalú gazdasági, kereskedelmi, vendéglátási, szórakoztatási és szolgáltatási lehetőséget kapott.

Több hazai és nemzetközi szervezet, egyesület, alapítvány elnöke, társelnöke volt. Több magas kitüntetésben, elismerésben részesült: Állami díjas, Az év vállalkozója, menedzsere és embere. 1998-ban megkapta a “Magyar Üzleti Díja”, 2000-ben az “Évtized legbefolyásosabb üzletembere” díjat. Ügyvezető elnöke volt a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének, a VOSZ-nak, nevéhez fűződik a Prima Primissima díj is.

Elhunyt 2018. március 26-án.

Posztumusz adományozva: 2022. 10. 23.

Domonkos Miksa 1890-ben született zsidó kereskedőcsaládban. Családja hazafias érzelmű volt, felmenői támogatták az 1848-49-es szabadságharcot. Nevét 1912-ben magyarosította, de zsidó vallásában megmaradt, mert haláláig vallotta, hogy a vallása senkit nem korlátozhat nemzeti hovatartozásában, vallása alapján senkit nem lehet magyarságától megfosztani.

1914-ben részt vett az I. világháborúban, ahol évek alatt példát mutatott bátorságával és hazafias elkötelezettségével. A két világháború között az amerikai Carterpillar gépgyár magyarországi képviselője volt, így emelkedett a felső-középosztályba. A II. világháborúban ismét a Honvédség kötelékében vett részt, miközben felnőtt fiait munkaszolgálatra vitték. Péter fia a munkaszolgálaton halt meg, gyermekeinek édesanyja a nyilas uralom alatt tűnt el.

A német megszállás és a nyilas rémuralom alatt is aktív honvédtiszt volt, de egyúttal a Pesti Izraelita Hitközség ügyvezetője. Ebben az időben került munkakapcsolatba Raoul Wallenberg svéd diplomatával, akivel együtt a védett házak felállításával és a menlevelekkel ezrek életét mentették meg.

A háború után 1950-ig még a hitközségnek dolgozott, de a Rákosi-korszak beköszöntével nyugdíjba vonult. 1953-ban azonban őt is elhurcolta az ÁVH az Andrássy út 60-ba, azzal a képtelen váddal, hogy ő rabolta el és gyilkolta meg a svéd diplomatát. Domonkos Miksa a brutális kínzások hatására sem volt hajlandó ilyen képtelenséget beismerni vagy társaira terhelő vallomást tenni. Sztálin halála után, 1953 nyarán az eljárást felfüggesztették, de a gyanúsítottakat nem engedték ki. Néhány hónappal később, 1954. február 25-én halt meg.

Domonkos Miksa Rákospalotán, a Pótlékdűlőn lakott, munkaszolgálatból hazatért fia, Domonkos István az MDF alapítója, majd kerületünk MDF szervezetének első elnöke és önkormányzati képviselője volt. Domonkos Miksa kivételes életútjával bizonyította, hogy a származás és a vallás nem állhat szemben a hazafias elkötelezettséggel.  

Az egyik legismertebb rákospalotai, a Pesti Izraelita Hitközség vezetője, első világháborús hős, aki Raoul Wallennberg munkatársaként sokat tett azért, hogy embereket védelmezzen és életeket mentsen.

Posztumusz adományozva: 2006.10.23.

Dr. Antall József Pestújhelyi szülöttje, a keresztséget is a Pestújhelyi templomban vette fel. Emlékére 2003. decemberében a Pestújhelyi téri templomkertben avatták fel a politikus bronz szobrát.

Antall József a nemzeti érzés és a konzervatív liberalizmus legnemesebb erényeit ötvözte, a harmadik Magyar Köztársaság első szabadon választott kormányának miniszterelnöke. Történészként orvosi történelmi szakterületen helyezkedett el, mint tudományos kutató. Kiemelkedő szerepe volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyv- és Levéltárának megszervezésében. Tudományos főmunkatársként, igazgató helyettesként, majd főigazgatóként 25 évet töltött el az intézetben. A Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkárává, majd elnökévé választották. Az Orvostörténeti Közlemények szerkesztője, majd főszerkesztője volt. Több könyve, több mint 300 dolgozata jelent meg itthon és külföldön. Tagjává választotta a Nemzetközi Orvos és Gyógyszertörténeti Akadémia, alelnökévé a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság. Számos külföldi kitüntetése és elismerése mellett több emlékéremmel, valamint a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntették ki.

Az MDF alapító tagja, 1989. októberében választották a párt elnökévé. 1989-ben a genfi Európa Mozgalom alelnöke lett, valamint megalapította a Párizsi Emberi Jogok Ligájának Tagozatát. 1990-ben az Európai Demokrata Pártok Uniója alelnökévé választották Európa egységéért folytatott tevékenységéért. Magyarország európai kapcsolatainak kiszélesítéséért Robert Schuman díjjal tüntették ki.

Adományozva: 2006.10.23.

Dr. Bálint Sándor 45 évig állt az egészségügy szolgálatában.

1961-ben szerezte meg orvosi diplomáját, 4 évvel később szakorvosi vizsgát tett elmegyógyászatból, 1977-ben pedig ideggyógyászat tárgykörből. 1966-tól az Újpesti Kórház Rendelőintézet Idegosztályán alorvosként, ezt követően adjunktusként dolgozott. 1977-től főigazgató-helyettes, majd 1982-től járóbeteg irányító helyettes a XV. kerületi Szakrendelőben. 1987. és 1988. között a Csepeli Kórház főigazgatói teendőit látta el. Megbízással vezette a Polgármesteri Hivatal Egészségügyi Irodáját, majd ezzel egyidőben az Egészségügyi Intézmény igazgatói feladatát látta el, majd a XV. ker. Egészségügyi Intézmény Ideggyógyászati Szakrendelés vezető főorvosa. Szakmai és vezetői fejlődése érdekében számtalan továbbképzésen vett részt.

Munkájával kapcsolatban a betegei elismerően nyilatkoztak, ragaszkodtak hozzá. Ideggyógyász főorvosként munkáját az egészségügy és a betegei iránti elkötelezettséggel, rendkívül lelkesen, szociális érzékenységgel és kiemelkedő szakértelemmel végezte. A XV. ker. ideggyógyászati ellátásának fejlesztéséhez nagyban hozzá járult, szakterületén kiemelkedő eredményeket és teljesítményeket ért el. Életpályája során a magyar nép egészségügyi ellátása terén végzett kiemelkedő munkássága elismeréseként 1998-ban Kerület Jövőjéért kitüntetést, 2004-ben Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztet kapott.

Elhunyt 2010. március 12-én.

Posztumusz adományozva: 2017.10.23.

Dr. Fodorné Kováts Márta 15 évig volt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XV/3-as újpalotai könyvtár vezetője. Újpalota hőskorában példamutató, humánus emberi és szakmai tevékenységével vívta ki az ott lakok köztiszteletét. A paneltengerben LÁMPÁSKÉNT világított a kultúra, a családvédelem, a közművelődés területén. A könyvtár a lakótelep szellemi központjaként a gyermekek, fiatalok, felnőttek és időskorúak találkozási helye volt, melynek barátságos, kellemes légkörét dr. Fodorné Kováts Márta teremtette meg.

Pályafutását a gazdag közéleti tevékenység jellemezte. Magas szintű és elkötelezett, a kultúra közvetítésében, valamint az újpalotai lakosság szabadidős tevékenységének szervezésében végzett fáradhatatlan tevékenységének elismeréseként.

Adományozva: 2008.10.23.

Dr. Géczi István 1965 óta kerületünk lakója.

A Ferencvárosi Torna Club labdarúgócsapat kapusa volt 1962 és 1975 között. Sportolóként, klub és válogatott játékosként olyan teljesítményt nyújtott, mely nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is ismertté, megbecsültté tette nevét és országunk sportéleti tevékenységét. Bajnoki, hazai és nemzetközi kupasikerek, olimpiai ezüstérem bizonyítja nagyszerű sportolói képességeit, akaraterejét és küzdeni tudását.

Aktív sportpályafutása befejezése után a pedagógiai tevékenységét is nagyszerű eredmények kísérték. A Testnevelési Főiskolán 1969-ben tanári, 1976-ban szakedzői diplomát kapott. 1984-ben a testnevelés doktorává avatta a Testnevelési Egyetemen. 1975-től a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem testnevelő tanára. 1980-tól az egyetemi sportegyesület ügyvezető elnöke. 1984-től a Testnevelési Tanszék vezetője. 1987-től 1990-ig az Élelmiszeripari Kar dékán-helyettese. 1996 óta a kerületben működő Ifjúsági és Sportközpont igazgatója, melyet nagy szakértelemmel és példamutató szorgalommal irányított.

Elhunyt 2018. szeptember 10-én.

Adományozva: 2008.10.23.

Dr. Gosztonyi László Pestújhelyen született 1914-ben és mindvégig a kerületünk lakosa volt.

A II. világháború alatt egészségügyi-biztosként tevékenykedett, a háború befejezése után a Tüdőgondozó beindításában nagy szerepet vállalt. Az Egészségügyi Intézmény megalakulása előtt körzeti orvosként dolgozott a XV. kerületben. Belgyógyász orvosként a kerületi lakosok ellátása tartozott hozzá. A Rákos úti körzeti orvosi rendelőben látta el a hozzáforduló betegeket, közkedvelt, népszerű orvos volt. A Rákos úti Szakrendelő Háziorvosi Szolgálatából vonult nyugdíjba 1972-ben, ezt követően még 1985. július 31-éig praktizált. Orvosi tevékenységével közel ötven éven keresztül szolgálta a rákospalotai betegeket.

Elhunyt 2015. június 16-án.

Posztumusz adományozva: 1997.10.23.

Jogot és bölcsészetet tanult. Egyetemi hallgató korában Debrecenben föltűnik szépírói kvalitásával és közéleti aktivitásával. Elnöke a Kossuth Szövetségnek, alelnöke a Bethlen Gábor körnek és még számos társaság fogadta tagjává. Rákospalotát választotta végleges otthonává. Istvántelken épült családi házában élte életét családjával (Istvántelek 1950-ig Rákospalota egyik kerülete volt.)

„Motorja, élesztője a rákospalotai közéletnek” - írja Búza Péter Palotai Tegnapok című könyvében 1995-ben. Kormány-főtanácsosi címe miatt az ötvenes évek elején kitelepítik, nyugdíját megvonják, díszpolgári címétől 1948-ban megfosztották. Budapesten 1957-ben hunyt el.

(Díszpolgári cím visszaállítva: 1997. október 23.)

Posztumusz adományozva: 2000.10.23.

Családja régi palotai patrióta család. Édesapja már a ’30-as években a helyi közigazgatásban felelős beosztásban dolgozó, a helyi közéletben aktív szerepet vállaló polgár volt. Ezt a családi hagyományt vitte tovább életútjában közéleti szereplésében egyaránt.

Mint a Szocialista Párt elnöke kezdettől részt vett az önkormányzat munkájában. Szakértőként folyamatosan 1990 óta a Jogi-Ügyrendi és Közrendvédelmi Bizottság tagja, 1998-tól alelnöke, valamint a Palota Holding Rt. felügyelő bizottságának elnökeként tevékenykedett. Munkájával és példamutatásával sokat tett azért, hogy az együttműködés szelleme érvényesüljön az olykor felbukkanó oktalan viták helyett. Pártoktól függetlenül jó és gyümölcsöző kapcsolatot tartott a kerületi politikusokkal, közéleti személyiségekkel, társadalmi szervezetekkel az egyházak képviselőivel.

Adományozva: 2009.10.23.

Dr. Iskum Miklós belgyógyász kardiológus, az orvostudományok kandidátusa, több mint négy évtizedig gyógyította Rákospalota, Pestújhely és Újpalota lakosait.

Elhivatottsága, hatalmas tudása, odaadó emberszeretete sok ezer kerületi lakost segített a gyógyulásban, vagy életminőségének javításában. A Károlyi Kórház osztályvezető főorvosaként a II. számú Belgyógyászati osztályt úgy vezette több évtizeden át, hogy az a palotai betegek érdekeit, lehető legjobb kórházi ellátását, kezelését tudta biztosítani az adott körülmények között. Betegcentrikus magatartása, a betegek elsődleges érdekeit helyezte mindig előtérbe, és ezért sokat tevékenykedett. Nevéhez fűződik a kardiológiai intenzív ápolás létrehozása a kórház II. számú Belgyógyászati Osztályán.

Nyugdíjba vonulása után sok éven át dolgozott a Rákos úti szakrendelőben. Tehetségét, ismereteit úgy is kamatoztatta, hogy orvos nemzedékeket tanított, így sok kerületünkben dolgozó orvos tekintheti magát az ő tanítványának. Mint aranydiplomás orvos kerületünk büszkesége volt. Sokan ismerték, szerették, tisztelték őt.

2012. július 15-én, életének 82. évében távozott el.

Adományozva: 2014.03.26.

Az orvosi egyetem elvégzése után a MÁV Kórház belgyógyászatán töltötte a gyakornoki éveit. 1975-ben szerezte meg a szakvizsgáját. A szakvizsga megszerzése után Újpalotán kezdte meg rendelését háziorvosként, így Újpalota első orvosai között tartják számon. Az elmúlt közel 40 év alatt életét a betegek tiszteletének, és gyógyításának szentelte, betegei sorsát folyamatosan nagy figyelemmel kíséri, segíti, mely példaértékű. Ő a családok orvosa.

40 éve lakik Pestújhelyen, két gyermeke van és öt unokája. Az édesapja körzeti állatorvos volt. Dr. Jordán Éva egyben közéleti ember is, tagja a Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesületnek.

Adományozva: 2004.10.23.

Dr. Ódor József 1990 óta az önkormányzatok megalakulásától részt vett az önkormányzat helyi munkájában.

1990-től 1994-ig a Szociálpolitikai Bizottság nem képviselő tagjaként dolgozott. 1994-ben egyéni körzetben önkormányzati képviselővé választották, egész ciklus alatt a Szociálpolitikai Bizottság elnöke volt. Mint bizottsági elnök munkáját rendkívüli szociális érzékenységgel és kiemelkedő szakértelemmel végezte. A bizottság irányításában és végzett munkájában a korrektség, következetesség jellemezte. 1998. őszén ismét képviselővé választották, november 1-jei hatállyal a Képviselő-testület alpolgármesterré választotta, mely tisztséget 2002. október 20-ig töltött be. Az önkormányzat illetékességi területén az egészségügy, környezetvédelem, szociális és lakáspolitikai önkormányzati feladatok összehangolását és koordinálását végezte.

Kapcsolatot tartott a nem önkormányzati szociálpolitikai, lakáspolitikai szervezetekkel, társasházak közös képviseletét ellátó szervezetekkel. Kiemelt feladata volt a kerületi időskorúakkal kapcsolatos önkormányzati politika kialakítása, illetve a nyugdíjas szervezetek, klubok munkájának segítése. Később a szociális és egészségügyi ellátás szakértőként segítette a polgármester munkáját.

Elhunyt 2016. június 17-én.

Adományozva: 2000.10.23.

1954-től kerületünkben mint gyermekorvos tevékenykedett.

1964-től a Heim Pál Gyermekkórház főigazgató-helyettese, majd az Egészségügyi Minisztériumban és 1970-1988 között a Nemzetközi Gyermekközpontban és egyéb nemzetközi szervezetek munkájában vett részt. Mind szakmai, mind társadalmi munkája kezdettől fogva a kerülethez kötötte, a lakosság érdekeit szem előtt tartva képviselte ügyeiket. 1989-től intenzíven részt vett a kerületi önkormányzat munkájában mint képviselő, majd 1994-től mint alpolgármester az egészségügy és szociálpolitika szervezését, a tevékenység koordinálását látta el. Mindezeken túlmenően jelentős érdemeket szerzett az önkormányzatunk testvérvárosi kapcsolatainak kiépítésében.

2003. október 6-án hunyt el.

Posztumusz adományozva: 2020.10.23.

Dr. Pálinszki Antal a XV. kerület egykori alpolgármestere.

1961-ben érettségizett a budapesti Eötvös József Gimnáziumban, majd 1966-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán diplomázott. 1976-ban Summa cum laude minősítéssel védte meg doktori disszertációját. 1987-től a műszaki tudományok kandidátusa, a Budapesti Műszaki Egyetem Híradástechnikai Tanszékének docense, a Gábor Dénes Műszaki Főiskola professzora. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének.

1990-ben lett a önkormányzati képviselő. Kezdetben a Művelődési, Oktatási és Sport Bizottság elnöke volt, majd 2002. novemberétől 2010. május 26-án bekövetkezett haláláig a kerület alpolgármestereként dolgozott. 1994-től 2006-ig volt fővárosi képviselő, az MSZP fővárosi frakciójának frakcióvezető-helyettese, valamint a Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottságának elnöke.

Dr. Pálinszki Antal közel négy évtizedig végzett oktató-nevelő tevékenységet. Tevékenységéhez tartozott a kerületi művelődési és közoktatási ágazat irányítása alá tartozó intézmények nevelési, illetve pedagógia koncepciójának kidolgozása, a középfokú oktatás fejlesztése, az intézményi gazdasági önállóság biztosítása, az új kerületi közoktatási hálózat kialakítása. A kerületben az érintett kisebbségi önkormányzat bevonásával közösen készítette elő a kisebbségi nyelven folyó nemzetiségi nevelési és oktatási pedagógia programot. Alpolgármesteri munkájának része volt továbbá a szakmai irányítás, az ifjúsági, a sport, a közművelődési koncepció és rendelet kidolgozása.

Mindezek mellett ő volt a munkáltatója a Fővárosi Közoktatási Intézmények vezetőinek is. Nevéhez fűződik a fővárosi szakképzés átalakítása és korszerűsítése. Az országban egyedülálló kezdeményezésként, gyakorlóiskolai hálózatot alakított ki a mérnök-tanárképzéshez, valamint bevezette a két tanítási nyelvű képzést a szakközépiskolákban is. A Fővárosi Oktatási Bizottság 12 éven keresztül az ő vezetésével irányította a több mint 200 fővárosi fenntartású oktatási-nevelési intézményt. Szakértelmét, felkészültségét kollégái mind a fővárosban, mind a kerületben a legmesszebbmenőkig elismerték és értékelték.

A Fővárosi és a XV. kerületi Önkormányzatban végzett kiemelkedő közéleti tevékenységéért, valamint az oktatás-nevelés területén eltöltött négy évtizedes szakmai és tudományos munkájáért, példaértékű életútja elismeréseként.

Adományozva: 2005.10.23.

A Magyar Államvasutaknál dolgozott különböző beosztásokban, 1985. évi nyugdíjazásáig.

Néhány kortársával megalakították a kerületben az Időskorúak és Nyugdíjasok Egyesületét és őt az Egyesület elnökévé választották. Fáradhatatlan munkájával jelentősen hozzájárult, hogy az egyesület mára a kerület legnagyobb létszámú civil szervezetévé fejlődött. Figyelemmel kísérte az Önkormányzat idősekre vonatkozó rendeleteit, gondoskodott arról, hogy az idősek tudomást szerezzenek jogaikról, lehetőségeikről és azokkal megfelelően éljenek. Kerületi munka mellett a Budapesti Nyugdíjas Egyesületek Szövetségében is, és ügyvezető elnökként a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetségében képviselte a nyugdíjasok érdekeit.

Elhunyt 2014. június 10-én.

Posztumusz adományozva: 2011.05.25.

1892-ben született Rákospalotán egy tízgyermekes családban. 1910-ben a Wágner Manó Nyilvános Főgimnáziumban érettségizett. Egyetemi diplomát 1918-ban szerzett a Királyi Magyar Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán.

Az I. világháborúban súlyosan megsebesült, 15 hónap fogság után csererokkantként térhetett haza. A diploma megszerzése után Rákospalotán a Községházán töltött be egyre magasabb hivatali állásokat. 1936. június 10-én a közgyűlés polgármesterré választotta. Ezt a tisztséget 1945. március 1-ig töltötte be.

Dr. Szőcs József negyedszázadon keresztül köztisztviselőként, illetve polgármesterként szolgálta Rákospalotát. Különösen sokat tett Rákospalota infrastruktúrájának kiépítéséért, a városi vízvezeték- és csatornarendszer megteremtéséért. Közhivatali tisztségei mellett a helyi közélet más területein is aktív szerepet vállalt, számos egyesületben, civil szervezetben tevékenykedett elnökként.

Adományozva: 2009.10.23.

Dr. Varga László 1948-ban a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem orvosi karán avatták doktorrá. Gyakornokként a palotai tüdőgondozóban tevékenykedett. Első munkahelye a János Kórház II. számú Tüdőosztálya volt.

1958. augusztusától a XV. kerületi Tüdőgondozó Intézetben és a hozzátartozó szűrőállomáson kezdett dolgozni. Kezdetben mint szakorvos, 1973-tól főorvosként vezette az intézetet. Tüdőgyógyászként a kerületi lakosok ellátása tartozott hozzá. A betegek szűrése, illetve az azt követő gyógyításuk elősegítette, hogy a lakosság nagyon kis hányadára jelentett veszélyt a TBC. Dr. Varga László nagy szakmai tapasztalattal kezelte a hozzáforduló betegeket. Tevékenysége során szoros kapcsolatot tartott a betegek háziorvosaival, számára az ember gyógyítása volt a fontos. Betegei szerették és tisztelték szakmai tudásáért, beleérző képességéért, humánus elveiért. 1990-től nyugdíjas főorvosként további megbízást kapott az intézet vezetésére. 1997-ben véglegesen nyugdíjba vonult. Az orvosi pályán eltöltött 49 év alatt – ebből közel 40 évet kerületünkben – kollégái és a kerületi orvostársadalom megbecsülését és tiszteletét élvezte.

Elhunyt 2013. november 29-én.

Adományozva: 2019.10.23.

Dr. Varga Pál 1955-ben született Rákospalotán földműves szülök gyermekeként, családja évszázadok óta itt él, amire büszke.

1979-ben az Állatorvostudományi Egyetemen állatorvosdoktor oklevelet, majd 1985-ben klinikus szakállatorvos képesítést szerzett, ezt követően a Fóti Vörösmarty Mezőgazdasági Szövetkezetben helyezkedett el, mint állatorvos és a munkahelyének különböző átszervezését követően jelenleg itt is dolgozik. 1992 óta a kerületben magán állatorvos, 2002 óta hatósági állatorvosként is dolgozik. A rendszerváltást követően 1989-ben aktívan részt vett a Rákospalotai Gazdakör újraindításában, melynek elnöke és alelnöke is volt. 1985 és 1990 között Tanács tag, majd ezt követően 1994-1998 között egyéni képviselő volt a Gazdakör-Ipartestület közös jelöltjeként.

A XV. kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete társadalmi megbízatású tanácsnokká választotta 1994-ben. Tisztségéből adódóan a kerület mezőgazdasági, állategészségügyi, fogyasztói értékvédelmi tevékenységét koordinálta. Szervezte a kárpótlással összefüggő feladatokat, valamint az egyházakkal való kapcsolattartást, különös tekintettel a vagyoni kárpótlási kérdésekre. Koordinálta a mezőgazdasági bizottság feladatait, üléseken rendszeresen részt vett. Az állatorvosi hivatását az Énekes utcai Állatorvosi Rendelőben jelenleg is gyakorolja. A háziállatok gazdái körében elismert a tevékenysége. Az állatok egészségét és az életminőségük javítását orvosi munkájával, nagy szakmai tapasztalatával, állatszeretetével segíti elő. Az Állatorvostudományi Egyetem hallgatói rendszeresen járnak hozzá gyakorlatra.

Tapasztalatainak, tudásának átadásával a kerület fejlődését segíti. Az öregfaluban mindenkit ismer és őt is mindenki ismeri, jó kapcsolatot tud teremteni és tartani. Elhivatott lokálpatriótaként a helyi önszerveződő közösségeknek egyik meghatározó alakja, aki a hagyományok ápolása mellett fontosnak tartja a kerület fejlődését.

Törzsgyökeres palotaiként, sikeres életútja alapján a jövő generációjának példaképe.

Díszpolgár Adományozva: 2007.10.23.

Dr. Vasanits Dezső 40 évig állt a Fővárosi Gázművek alkalmazásában, az igazgatóság elnökeként, vezérigazgatóként vonult nyugállományba. Tevékenységét jelentős szakmai fejlesztések, újítások jellemzik. Nevéhez fűződik az önkormányzat és a társaság között az együttműködési szerződés megkötése a fűtéskorszerűsítések gyorsítása, a gázbevezetések megkönnyítése érdekében. A fűtéskorszerűsítési programhoz a FŐGÁZ Zrt. vissza nem térítendő támogatást biztosít kerületünk lakosságának. A szerződés alapján az elmúlt 7 év alatt évente 60-80 család részére vált lehetővé a korszerűbb gázüzemű fűtési módra történő átállás. Jelentős része volt a program során abban is, hogy a támogatást az önkormányzati bérlakásban élőkre és az üres, de felújítandó bérlakásokra is igénybe vehettük.

Mindez jelentősen javította a kerület lakásállományának korszerűségét, gazdaságosságát és nem utolsósorban környezetvédelmi szempontból is jelentős fejlesztést tett lehetővé.

Posztumusz adományozva: 1998.10.23.

1914-óta volt rákospalotai lakos. A Szociálpolitikai Intézettel társulva Tüdőgondozót létesített Rákospalotán 1931-től, ennek orvosa volt 1950-ig, 1956-tól pedig főorvosa.

1950-1956 között az újpesti Tüdőgondozó Intézetben dolgozott. Megszervezte az akkor egyedül korszerűnek számító Röntgen Ernyőszűrő Állomást, melyre később az egészségügyi kormányzat a tüdőrák szűrését alapozta. 1927-től folyamatosan gyermekorvosként is fáradozott. Rákospalota “Vasslacibácsijaként” minden időben készen állt segíteni a hozzá fordulókon. Orvosi rendelője fiókjában a kartonok egy kisváros egészségügyének hiteles történetét őrzik számokban, felkiáltó- és kérdőjelekben.

Nyugdíjba vonulása alkalmával 1975-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki.

Adományozva: 2018.10.23.

A XV. kerületi dr. Vass László Egészségügyi Intézmény Kardiológiai Osztályának vezető főorvosa.

Nagyszülei és szülei tősgyökeres rákospalotaiak, ő maga is a kerület lakója. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemet 1982-ben cum laude minősítéssel végezte el. 1987-ben anaesthesiológia és intenzívterápia, valamint 1993-ban belgyógyászatból, 1995-ben kardiológiai szakorvosi vizsgát szerzett. Pályakezdő orvosként az Országos Mentőszolgálatnál dolgozott Székesfehérváron, illetve Budapesten mentőorvosként. Az egészségügy több területén szerzett szakmai tapasztalatokat a Jahn Ferenc Kórházban, a Magyar Honvédség Budai Honvédkórházban, a MÁV Kórházban. 1996-tól dolgozik jelenleg is kerületünkben. Kezdetekben kardiológus szakorvosként, ezt követően osztályvezető főorvosként.

Az elmúlt 22 év során a szakrendelő kardiológiai osztálya korszerű gépekkel és újszerű diagnosztikai eljárások bevezetésével nagyban hozzájárult a kerületi betegek ellátásához, diagnosztizálásához. Bevezetésre került a kardiológián a sürgősségi betegellátás is. Orvosi tevékenysége mellett aktívan részt vállal az intézet tudományos tevékenységében, valamint a szűrőprogramok kampányszervezésében.

A főorvos asszony hitvallása: „Életemet hivatásom alapvetően meghatározza és bárhol jól érzem magam a világban, a legtermészetesebb közeg számomra az orvosi rendelő. Belgyógyász – kardiológusként, korábban intenzív terápiás orvosként naponta szembesültem és szembesülök az élet esendőségével. Az élet – az egyed számára egyszeri és megismételhetetlen csoda – tisztelete alapvelő rendező elv működésem során. Mindenki számára a saját egészsége visszaszerzése, megőrzése a legnagyobb érték. Ebben próbálok segítséget nyújtani a hozzám fordulóknak. A betegeim bizalma, ragaszkodása mindig új erőt ad és kárpótol minden fáradságért.”

A XV. kerület lakosságának gyógyítása érdekében több évtizeden át végzett kiemelkedő orvosi és vezetői munkássága elismeréseként.

Posztumusz adományozva: 2023.10.23.

Pestújhely első orvosa, majd főorvosa.

Dr. Weszter Sándor 1866-ban született Nagyszombaton. Az orvosi egyetemet Bécsben végezte. A századfordulón már Budapesten dolgozik, másodorvos a Lipótmezei Elmegyógyintézetben, alorvos a Bethesdában, miközben előbb az I. számú Női Klinikán, majd a Szemészeti Klinikán gyakornokoskodik. Dunakeszin közösségi orvossá választják, ezt követően 1904-ben az Istvántelki Főműhely főorvosaként lép szolgálatba. 1906-ban Ungváron nevezik ki a Bábaképző Intézet tanársegédjének. 

Hazatérve állást kap az akkor épült Niedermann-féle szanatóriumban, a mai Észak-Pesti Kórházban. Fordulatokban gazdag évek után orvosként és magánemberként is Pestújhelyen állapodik meg. Megnősül, két fogadott lánya mellé négy saját gyermeke születik. Dr. Weszter Sándor lesz az önállósuló Pestújhely első orvosa, később főorvosa és a Munkás Betegsegélyező Pénztár kirendelt orvosa. 

„Fáradhatatlan, tevékeny, lelkiismeretes, melegszívű orvos és ember volt. Igen sokat dolgozott, nagyon szerette a hivatását és mélyen vele érzett szenvedő embertársaival” - írta róla Pestújhely ezüstkönyve. A városrészben több tisztséget is betöltött: volt közgyámi tiszt, tisztiorvos, az Egyesült Közösségi párt elnöke, a Pestújhelyi Polgárok Társaskör elnöke valamint a Pestújhelyi Közlöny vezető szerkesztője. A helyi evangélikus gyülekezetben világi vezetői tisztséget látott el. Raksányi Elemér egykori főjegyző a településről írt monográfiájában így emlékezik meg róla: „Közismert, rokonszenves egyénisége úgy összeforrt Pestújhely községgel és lakosságával, önzetlen munkálkodása olyan mély nyomokat hagyott ennek a nemzedéknek a lelkében, amelyeket az idő múlása sem tud felejteni s a köztudatból kiirtani. Az ő megjelenése Széchenyi-telepen jelentette a közegészségügynek első megnyilvánulását.” 

Dr. Weszter Sándor gyógyított, orvosságot készített és fáradhatatlanul segítette a szegényeket.

Adományozva: 2000.10.23.

Régi palotai családból származik. A gazdakör munkájában sok éve vesz részt.

Kiemelkedő munkát végez a rákospalotai hagyományok felkutatásában és átmentésében a következő generáció számára. Jelentős eredményeket ért el a Népi táncegyüttes megszervezésében és működtetésében. Folyamatosan szervezi a kárpátaljai segélyszállításokat. Társadalmi munkája sokrétű. Tagja a polgármesteri tanácsadó testületnek. A Rákospalotai Evangélikus Egyház felügyelője.

Adományozva: 1999.10.23.

1936-óta lakik a kerületben. Általános iskoláit itt végezte. Iskolája és Rákospalota képviseletében iskolák közötti versenyeket nyert, és mint jeles tanuló ONCSA ösztöndíjat kapott. A Bányászati Tervező Intézetnél dolgozott nyugdíjazásáig. Munkája során került kapcsolatba a környezetvédelemmel. Nyugdíjba meneteléig is figyelemmel kísérte a kerület életét, így mint nyugdíjas gyorsan és aktívan tudott bekapcsolódni a kerületi önkormányzat munkájába. A közjó ügyéért és a környezetvédelemért elkötelezett kerületi lakos nagy szakmai felkészültséggel és szorgalommal végezte elvállalt feladatait.

Mint állampolgár és közéleti ember rendkívül sokat tett és dolgozott Rákospalota-Pestújhely-Újpalota környezetvédelméért, az itt lakók lakókörnyezetének javításáért, környezetének szépítéséért.

Elhunyt 2013. december 21-én.

Posztumusz adományozva: 1997.10.23.

1971-től dolgozott a XV. kerületben.

Először tanárként, majd igazgatóhelyettesként, 1982-től pedig az Árendás közi Általános Iskola, majd a Neptun utcai Iskola igazgatója volt. Pedagógiai munkáját nagy szakértelemmel és lelkesedéssel végezte. A vezetése alatt álló intézmény számos pedagógiai eredményt ért el. A kerületben először vállalkozott 10 osztályos képzésre. Úttörő szerepe volt a korszerű pedagógiai szakmai módszerek bevezetésében. Pozitív emberi magatartásával közösségformáló szerepe volt.

Az 1994. évi helyi önkormányzati választások során egyéni képviselőnek választották, majd az Önkormányzat Képviselő-testülete alpolgármesternek választotta és a kulturális területet felügyelte. Szakmai és vezetői munkáját határozottan, a közügyek szolgálatában embercentrikusan végezte.

Adományozva: 2005.10.23.

1961-től kerületi lakos.

1968-tól dolgozik a Kismotor és Gépgyárban, majd a Jármű és Szerelvény Rt. igazgatója lett. Célja a cég és a szakembergárda stabilitása és a műszaki fejlesztése. Támogatja a közmű és útépítéseket, lakásokat építtet, támogat önkormányzati intézményeket. A kerületi sport egyik legelhivatottabb mecénása. 1993-tól a REAC elnöke, csapata feljutott az I. osztályú bajnokságba.

Fontos gazdasági beosztása mellett és a REAC irányításán túl segíti az utánpótlás és a diáksport egyesületek fejlődését.

Posztumusz adományozva: 2009.10.23.

Gombay Jenő főtörzsőrmesterként 1943-ban - mint állományvezető - egy zsidó munkaszolgálatosokat foglalkoztató zászlóaljhoz került Nagybányán. Amikor bevezették a gettórendeletet, beteget jelentve otthon maradt és felesége segítségével százszámra készített SAS behívókat a még otthon lévő munkaszolgálatosoknak abban a reményben, hogy így megmentheti őket a deportálástól. Sok munkaszolgálatosnak kitöltetlen, lepecsételt és aláírt nyílt parancsot és menlevelet adott. Ezzel több száz embert mentett meg a biztos haláltól. Két éven át nagy bátorsággal, élete kockáztatásával tette a dolgát.

Gombay Jenőt később Sopronba helyezték, utolsó állomáshelye Ausztriában volt. A háború után minden vagyonuktól megfosztva költöztek Pestújhelyre a szülőkhöz. Itt éltek életük végéig. 2002-ben a „Világ Igaza” kitüntetést adományozott a Holocaust mártírjai és hősei emlékére alapított Jad Vasem Intézet, 2003-ban a belügyminiszter a „Bátorság érdemjelet” adományozta posztumusz Gombay Jenő részére annak elismeréséül, hogy a II. világháború idején önfeláldozó helytállással százszámra mentett meg zsidó embereket a haláltól.

Adományozva: 2011.05.25.

Kilenc évesen költözött családjával Magyarországra. A budapesti Képzőművészeti Gimnázium elvégzése után felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára. Már főiskolai évei alatt publikált grafikákat az Élet és Irodalom című hetilapban. Weörös Sándor könyvének, a Psychének illusztrálásával robbant be a kulturális életbe. Végig megtartva művészeti függetlenségét pályafutása alatt eddig több mint 500 magyar és külföldi szerző művét illusztrálta. Szakmai megítélése itthon és a nemzetközi színtéren is pozitív. Műveit nagy sikerrel állították ki hazai és külföldi nagyvárosok kiállítótermeiben.

Kimagasló művészi munkásságáért, különös színvilágú és finoman szatirikus szemléletű grafikáiért, festményeiért, valamint nemzetközileg is elismert rajzfilmjeiért munkásságát többször elismerték: 1990-ben Munkácsy-díjat, Érdemes Művész kitüntetést, 1999-ben Magyar Művészetért Díjat, 2004-ben Kossuth-díjat és 2005-ben Budapestért Díjat kapott.

Gyulai Líviusz évtizedek óta él Pestújhelyen, hosszú évek óta meghatározó alakja kerületünk kulturális közéletének. 1999-ben neves művésztársakkal együtt megalapították a Palotai Kincsőr Alapítványt, azzal a céllal, hogy pályakezdő képzőművészeket támogassanak, illetve előmozdítsák a gyermekek vizuális fejlődését, nevelését.

Elhunyt 2021. március 16-án.

Adományozva: 2022.10.24.

A XV. kerület korábbi polgármestere és országgyűlési képviselője.

Hajdu László polgármesteri pályafutását megelőzően a Fővárosi Vízműveknél, majd a Fővárosi Csatornázási Műveknél dolgozott. Több társadalmi és civil szervezet alapítója és tagja, a Magyar Környezetvédelmi Egyesület alelnöke, a Rászorulókat Támogatók Egyesület alapító tagja. 2009-2010. a Budapesti Kerületek Országos Önkormányzati szövetségének soros elnöke volt.

A kerülethez kapcsolódó politikai tevékenysége 1989-ben kezdődött, az MSZP XV. kerületi szervezetének megalakulásával, amelynek előbb tagja, majd az elnöke lett. Később tagja lett az MSZP budapesti, majd országos választmányának is. Az 1990. évi önkormányzati választásokon került be a XV. kerületi képviselő-testületbe, s 1994-ben lett első ízben országgyűlési képviselő. A ’96-os időközi választáson a kerület polgármestere lett, s ezek után háromszor – 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is újraválasztották. 2006-ban az országgyűlési választásokon is nyert, s újra egyéni képviselője lett Rákospalotának, Pestújhelynek és Újpalotának. Ötödik polgármesteri ciklusát 2014 őszétől 2018 júniusáig töltötte, majd ezt követően egyéni országgyűlési képviselőként tevékenykedett 2022. áprilisáig.

Irányítása alatt a kerületnek nem volt adóssága, ami önmagában is bizonyította felkészültségét, rátermettségét. S ha mindezekhez hozzávesszük közvetlen stílusát, kiváló kapcsolatteremtő képességét, szociális érzékenységét, empátiáját és hihetetlen munkabírását, azok számára is egy pozitív ember képe rajzolódik ki, akik személyesen nem ismerik.

Adományozva: 1997.10.23.

Tevőlegesen részt vett a Rákospalota Megyei Város életében mint tisztviselő, majd 1945 januárjától, mint a Rákospalota Megyei Város Nemzeti Bizottságának tagja.

1956. októberében a Budapest XV. kerületi Forradalmi Bizottságnak a tagja. Ügyvédként elsősorban a szegénysorsú lakókat képviselte. A Hazafias Népfront XV. kerületi Szervezetében jogi tanácsadóként társadalmi munkában dolgozott. Hosszú tevékeny életútjával bizonyította, hogy a kerület életének aktív résztvevője. Az MSZDP XV. kerületi Szervezetének elnöke volt.

2000-ben hunyt el.

Adományozva: 2001.10.23.

Juhász Sándor rákospalotai lakos, igazi lokálpatrióta.

1973 óta általános műszerész kisiparos, saját műhelyét családi vállalkozásban vezeti. Mint egyéni vállalkozó évek óta a lakosság szolgálatában áll. A kerületben és szűkebb hazájában Rákospalotán elismerik munkáját, nagyra becsülik emberi magatartását, becsületes életútját. Sok éven keresztül következetes képviselője és szószólója a kerületi vállalkozóknak. A nagy múltú Rákospalotai Ipartestület elnöke 1994. óta. A vezetésével működő elnökség erőfeszítéseket tesz a kerületi iparosság megbecsülése, hagyományának őrzése és ápolása érdekében. Négy éven keresztül az önkormányzat Tulajdonosi Vagyonkezelési és Vállalkozási Bizottságának tagja, alelnöke.

1999-től az Önkormányzat Közrend és Vagyonvédelmi Közalapítvány kuratóriumának az elnöke.

Adományozva: 2002.10.23.

Kádasi István a Kertvárosi Plébánia plébánosa. Tiszteletbeli kanonok. Kerületi esperes.

A Váci Székesegyházban szentelték fel 1958-ban. 1993-ban került az Esztergomi-Budapesti Főegyházmegyéhez. 1974 óta vezeti a Rákospalotai Kertváros Plébániát. 1999. október 1-én Pápai Káplán kinevezést kapott a Vatikánban. Lelkiismeretes, odaadó munkájával szolgálja az egyházat és híveit. Az egyházközösség karitatív munkájának szervezésével segít az arra rászorulóknak, az elesetteknek. Nagy megbecsülésnek örvend környezetében és Rákospalotán. Kiemelkedően sokat tett az általános emberi értékekért, a fiatalok neveléséért, a békéért és szeretetért.

Elhunyt 2017. szeptember 25-én.

Adományozva: 2003.10.23.

Kiss Domokos 1979-től szolgált a Rákospalota-Újvárosi Refomátus Egyházközösséget megválasztott lelkészként.

Az Arany János utcai gyülekezeti ház lakhatóvá tételével kezdte munkáját. Ezt követően 1986-ra az ötven esztendős templomot újítatta fel. 1994-re lett kész a MÁV-telepi templom. 1990 és 1994 között önkormányzati képviselő, a Szociálpolitikai Bizottság elnöke volt. 2000-ben született zsinati határozat szerint a politizáló lelkészeknek választaniuk kellett, ő a hivatása mellett döntött. Két évig írt igemagyarázatot a Reformátusok Lapja c. országos hetilapba; Az Egyház és Világ c. havi lap felelős kiadója, szerkesztője; az Életjel állandó szerzője volt, valamint a Hitel c. lapba írt rendszeresen.

Beiktatásakor mondott programbeszédének magva a következő volt: “Keresztelő János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit Jézusról mondott, igaz volt.” Ő sem tett mást, mint hirdette az Evangéliumot, de nem csupán szavával, hanem eddigi életével is.

Elhunyt 2007. március 01-én.

Adományozva: 2007.10.23.

Kiss Sándor Az Önkormányzat Közrend és Közbiztonsági Alapítvány kuratóriumának tagja. A Határőrségtől tiszti rendfokozattal vonult nyugállományba, de nyugdíjas éveit továbbra is aktívan tölti, azóta az Újpalota 7. számú Lakásfenntartó Szövetkezet elnökeként tevékenykedett. Munkájával nagymértékben hozzájárult, hogy a Nádastó park 22. számú ház elsők között pályázott és nyert a Panel Plusz programban. A ház 2005. júliusában határozott arról, hogy a Panel Plusz programban pályáznak az épület külső szigetelésére, a nyílászárók cseréjére, valamint a fűtés korszerűsítésére.

Elhunyt 2022. augusztus 14-én.

Adományozva: 2005.10.23.

1959-ben kezdte szakmai tevékenységét a kerület óvodáiban mint óvónő, óvodavezető, szakfelügyelő, majd 15 évig volt az I. számú Összevont Óvodák 3 intézményének vezetője.

Legutóbb a Klapka Óvoda pedagógusa volt. Lelkiismeretes szakmai példakép, kerületünk egyik szaktekintélye. Példamutató magatartása, a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek elhivatott nevelése, a családokkal, a munkatársakkal való együttműködése követendő minden ma pályájára lépő pedagógus számára. Kiváló pedagógus, Brunszvik Teréz-díjas.

Adományozva: 2013.03.27.

Kun Zsuzsa Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas kiváló balettművész.

Az Operaház balettiskolájában 1943 és 1949 között Nádasi Ferenc növendéke volt, majd az Operaház tagja lett. Az ötvenes évek elején Moszkvában és Leningrádban tanult, hazatérése után 1952-től 25 éven keresztül a balettegyüttes magántáncosaként eltáncolta a balettirodalom drámai, lírai és komikus főszerepeit. 1972-től 1979-ig az Állami Balettintézetet igazgatta. Több szakmai és állami kitüntetéssel díjazták munkáját. Érdemes művész, Kiváló művész, az Állami Operaház Mesterművésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.1998-ban a Táncművész Szövetség életműdíjjal tüntette ki.

Megkapta a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal állami kitüntetést is. A Giselle első hazai címszereplőjeként azt mondta: “A romantika csúcsteljesítménye mindenkor időszerű, mert időtlen szépséget áraszt.”

Elhunyt 2018. december 24-én.

Adományozva: 1995.10.23.

1957-ig nyugdíjazásáig Budapest különböző részein több mint 200 lakóépületet, üzemet és közintézményt tervezett, épített. Az első héjkupolás templom, a rákospalotai evangélikus templom tervezése is a nevéhez fűződik. 1945-1949-ig Rákospalota műszaki tanácsnoka. Éveken keresztül meghívott előadója, majd tanszékvezető docense a Budapesti Műszaki Egyetemnek. Kiemelkedő munkái közé tartozik a Gellért-hegyi víztároló, a Lipótvárosi “Főnix” épület, Árpád Kórház rekonstrukció, Kelenföldi Erőmű lakótelepe, Szondi utcai templom, a kertvárosi kápolna és a Prohászka emléktemplom. Sokat tett a főváros építészetéért a szakember és mérnök képzését.

Elhunyt 2004.04.05-én.

Posztumusz adományozva: 1997.10.23.

1910-ben került családjával Pestújhelyre. Előbb a Pestújhelyi kórházban, majd annak átszervezése után az Uzsoki úti kórházban dolgozott. 1928-tól főorvosa volt az Anya- és Csecsemővédő Intézet pestújhelyi intézményének.

A község elemi és középfokú iskoláiban az iskolaorvosi, továbbá a tisztiorvosi teendőket is ő látta el. Több mint háromezer pestújhelyi újszülöttet segített a világra. Mindig a szegények, elesettek, üldözöttek és a cigányok orvosa volt. A vajdával kialakított jó kapcsolatának köszönhetően mint tisztiorvos, meg tudta szervezni, hogy minden cigánygyermek megkapja a kötelező védőoltást. Segítette a különböző társadalmi szervezetek tevékenységét, munkájukban részt vett. A katolikus egyházközösség világi elnökének tisztét is betöltötte. 1956 után Kistarcsára majd Tökölre internálták.

Adományozva: 2003.10.23.

Manfred Wurm Bécs XXIII. kerületének, ismertebb nevén Liesing városrésznek a polgármestere volt 1995-től. Ettől az időszaktól kezdve alakult ki Wurm személyes közreműködésével a folyamatos együttműködés a két kerület között.

Először az oktatás, kultúra és a sport terén vált rendszeressé a kapcsolat, amelynek eredményeként számos intézményünk oktatói és tanulói látogattak el Bécsbe. Az intézményi kapcsolatfelvétel mellett a közigazgatás találkozásai és tapasztalatcseréi, az Európai Unióhoz való csatlakozásunk igénye, a kapcsolat hasznosságának felismerése alapozták meg azt a gondolatot, amit Manfred Wurm szorgalmazott, vagyis a két kerület együttműködését. A kommunikációt, a kerületeink kapcsolatát a két önkormányzat közötti együttműködési megállapodás megkötése tette hivatalossá.

A szorossá vált együttműködés fő koordinátora mentora és patrónusa Manfred Wurm volt, aki maga is tevékeny részese a két kerület közötti kapcsolatnak. Segítségével áthidalhattuk az Uniós tagságunk előtti időszak korlátait, amelyek számos pályázatunk sikerességét akadályozhatta volna meg. A testvérkapcsolati okirat aláírása óta a két kerület vezetése és intézményhálózata eredményes és gyümölcsöző éveket mondhat magáénak.

Posztumusz adományozva: 2015.04.30.

Márton Mihály atya 1966-tól, felszentelésétől szolgálta az embereket és a közösségeket.

1991-ben megtartott ezüstmiséjének mottója nagyon jól foglalja össze és írja le személyét és életét: „A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. MINDENKINEK MINDENE LETTEM, HOGY MINDENKIT MEGMENTHESSEK.” (I. Kor. 9,22.) Márton Mihály atya a Pestújhelyi Keresztelő Szent János Plébánia esperes-plébánosa mindenkihez közel állt, mindenkivel közvetlen volt, mindenkihez megtalálta az utat. Hosszú, de korai, 2001-ben bekövetkezett halálával mégis rövid szolgálatot töltött be a XV. kerületben, Pestújhelyen. Szerette és értette a gyermekeket és ministránsait, megértette a dolgozók mindennapjait és problémáit, felkarolta az elesetteket és az időseket. Igazi közösséget épített a plébánia köré. Az 1990-es évek elején megkezdte Újpalotán is a vasárnapi szentmisék bemutatását.

Ő volt a kezdeményezője annak, hogy az 1970-es években épült újpalotai lakótelepnek temploma legyen. Életútjának elismeréseként 2009-ben posztumusz Civis Honoratus díjjal tüntették ki.

Adományozva: 2020.10.23.

Mécs Imre a rendszerváltást követően a XV. kerület első országgyűlési képviselője volt.

1951-ben a budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára. 1956-ban eljárt a Petőfi Kör vitáira és részt vett az 1956-os forradalomban, a nemzetőrség szervezésében.

Később szerepet vállalt az ellenállásban, amelyet az egyetemek, a munkáscsoportok és a felkelő csapatok maradványainak részvételével szerveztek. 1957 júniusában letartóztatták és a forradalomban betöltött szerepéért előbb halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1958. május 22-én „a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért” ismét halálra ítélték. Az ítéletet 1959 februárjában életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1963 márciusában az általános amnesztia keretében szabadult. Három évig rendőri felügyelet alatt állt, tíz évig politikai jogvesztés sújtotta. Szabadulását követően a Híradástechnika Szövetkezetben helyezkedett el, majd villamosmérnöki diplomája megszerzését követően az Óra és Műszer Szövetkezet tanácsadó mérnöke, ezt követően a Ganz Kapcsoló-és Készülékgyártó Kft. fejlesztőmérnöke volt.

Szakmájában elismert szakember, akinek harminckét szabadalma van az elektronika különböző szakterületein, és mintegy hatvan tudományos cikke jelent meg magyar és külföldi folyóiratokban. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az ebből kialakuló Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja. 1990 és 2010 között (két kisebb megszakítással) országgyűlési képviselő.

Mécs Imre az 1990. évi országgyűlési választások második fordulójában Budapest 23. sz. (Rákospalota, Újpalota és Pestújhely) választókerületében az első helyen végzett. A parlament honvédelmi állandó bizottságának és nemzetbiztonsági különbizottságának a tagja, alelnöke volt. Számos tisztséget töltött be különböző szervezetekben. 2010 óta civil mozgalmak szervezője és résztvevője. Az 1956-os Forradalom és Szabadságharcban betöltött kiemelkedő szerepéért, valamint a rendszerváltás során tanúsított meghatározó tevékenységéért.

Elhunyt 2023. január 19-én.

Posztumusz adományozva: 2012.03.28.

Molnár Gézáné 1992-től 2006 áprilisában bekövetkezett haláláig vezette a Létminimum Alatt Élők Társaságát. Az újpalota és Pestújhely találkozásánál lévő Neptun utcai irodában mindig nagy volt a forgalom, itt irányította az országosan több mint 200 tagszervezettel rendelkező civil szervezetet.

Gazdag nagyiparos család sarja, kislányként Ausztriában apácáknál nevelkedett, származása miatt gyermekfejjel megjárta a birkenaui haláltábort. Öt év 10 hónapot töltött a 60-as években börtönben ellenzékisége miatt, és hat gyermeket nevelt fel. Hetvenen felül, négy infarktus után is töretlen lendülettel járta az országot, látogatta a rászorulókat, intézte a szervezet ügyeit, bejárt a parlamentbe, tárgyalt államtitkárokkal, miniszterelnökökkel. Nem sokkal halála előtt, mintha érezte volna, hogy már nem sokáig szolgálhatja a szegények ügyét, több mint 4000 km-t utazva bejárta az országot, felkereste a tagszervezeteket, tárgyalt polgármesterekkel, beszélgetett emberekkel és fórumokon népszerűsítette a LAÉT-ot. A körút tapasztalatairól, így nyilatkozott: „Legutóbbi körutam során megdöbbenten tapasztaltam, hogy nő a szegénység, hogy negyedmillió ember éhezik és él rettenetes körülmények között, hogy településeken az emberek segélytől segélyig élnek… Ennél talán még nagyobb megrázkódtatás volt, mikor azt tapasztaltam, sokan nem is akarnak munkát keresni, leértékelték magukat az emberek, beletörődve, hogy nyomorban fogják leélni az életüket.”

Adományozva: 2016.10.23.

Nagy Előd szobrász, festőművész. Születése óta a XV. kerület lakosa.

1967-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. Világszerte járt tanulmányúton (Európa legtöbb országában, valamint Grúziában, Örményországban, Egyesült Államokban, Kanadában.) Közel ötven éve tagja a Művészeti Alapnak és annak jogutódjának a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, illetve számos más művészeti társaságnak. Több művésztelepnek alapító tagja, ezek közül a Nyíregyháza-Sóstói Nemzetközi Művésztelepnek 1970 óta. Eddig 79 önálló kiállítása volt, gyakran láthatjuk alkotásait a XV. kerület kiállítóhelységeiben.

A Pestújhelyi Közösségi Ház állandó vendége, ahol éveken keresztül oktatta a kerületi fiatalokat. Hosszú évek óta a Bernecebaráti Nemzetközi Művésztelep lelkes házigazdája és szervezője. Művei megtalálhatóak a Polgármesteri Hivatal épületében, valamint a Magyar Nemzeti Galériában, a Budapesti Történeti Múzeumban, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület képtárában, a Pannonhalmi Bencés Apátságban és számos magyar és külföldi magángyűjteményben. Igazi lokálpatrióta, aki Pestújhelyen él és dolgozik.

A XV. kerületet alkotásaival, munkásságával, szervező és ifjúságnevelő munkájával több évtizede gazdagítja, tevékenységével nagy mértékben hozzájárult a kerület jó hírnevének öregbítéséhez.

Posztumusz adományozva: 1995.10.23.

Rákospalotán született, fiatalon bekapcsolódott Rákospalota közéletébe úgy a gazdasági, mint a politikai életbe.

A Rákospalotai Gazdakör elnökeként szervezte a fiatal parasztok művelődését és gazdasági életre nevelését. A Gazdakörnek könyvtára, mezőgazdálkodáshoz szükséges gépparkja volt az általa vezetett időszakban. Székházat építettek, ahol “Arany-és Ezüstkalászos” tanfolyamokat szervezett. A téli időszakban pedig rendszeresen színielőadásokat és táncmulatságokat rendezett.

A palotai gazdák a mai napig is példaképként állítják a fiatalság elé.

Adományozva: 2004.10.23.

Papp Barnabás 1990 óta a Palotai Önvédelmi Védegylet tagja, 9 évig az egyesület elnökeként végezte kiemelkedő munkáját a bűnmegelőzés területén az egyesület és a XV. kerület érdekében. Tagja a Bűnmegelőzési Tanácsnak és a Vagyonvédelmi Alapítványnak. A Budapesti Polgárőr Szövetség választmányi tagja. Feladata volt az egyesület elnökségének és tagságának irányítása, kapcsolattartás a XV. kerületi Rendőrkapitányság, az Önkormányzat, a Budapesti Polgárőr Szövetség vezetőivel, szervezte a feladatok végrehajtását a bűnmegelőzés érdekében. Irányításával vált szervezetté a Védegylet munkája, rendszeres kapcsolatot épített ki a bűnmegelőzéssel, vagyonvédelemmel foglalkozó grémiumokkal és a rendőrséggel. Hosszú évek óta a Védegylet az Ő irányításával biztosította az Önkormányzat és a társadalmi szervezetek rendezvényeit.

A kerület közrend és közbiztonság védelme és megerősítése érdekében tevékenységével átlagon felül, nagy mértékben hozzájárult a közrend és közbiztonság megszilárdításához, a XV. kerületi lakosok közérzetének és biztonságának javításához.

Elhunyt 2020. április 8-án.

Adományozva: 2002.10.23.

Pataki Béla 1971-től 1985-ig volt a XV. ker. Tanács VB elnöke. 14 éven át vezette a Tanács testületét, tevékenyen részt vállalt a kerület legfontosabb fejlesztéseiben, a tanácsi tevékenység korszerűsítésében.

Vezetése alatt megépült Újpalota, amellyel elsősorban többgyermekes családok jutottak otthonhoz, majd Újpalotán megépült a Vásárcsarnok, amely lehetőséget biztosított az őstermelőknek, elárusító pavilonok építését engedélyezték. Ebben az időszakban kezdődött meg az Énekes utcai és a Kossuth utcai lakótelep tervezése és építésének megkezdése. Az újpalotai fejlesztéséken túl Rákospalotai területen megindultak a járda– és útépítések, az önérős út és csatornaépítések, a vízhálózat teljes kiépítése, a telefonhálózat kiépítésének megkezdése, oktatási intézmények bővítése az akkori gyereklétszámra tekintettel. Különböző közösségi házak, tanuszoda épült.

Figyelmet fordított a tömegközlekedés fejlesztésére, új autóbuszvonalak létesültek, kiépült a 69-es villamosjárat, megépült a Drégelyvár úti és az Árpád úti felüljáró. A kerületi ipari-kereskedelmi tevékenység beindítása érdekében bevezette a kétéves adókedvezmény biztosítását. A kerületi nagyberuházásokhoz kiépítette a társadalmi ellenőrzés hálózatát.

Elhunyt 2006. március 5-én.

Posztumusz adományozva: 1995.10.23.

Az 1995 előtti önkormányzati ciklusban volt képviselője a testületnek. Eleinte a Pénzügyi Bizottság tagjaként, majd alelnökeként tevékenykedett.

Munkáját kérlelhetetlen következetesség, kerületünk érdekeinek fokozott figyelembevétele jellemezte. Többször kiállt politikailag nehezen felvállalható, de elkerülhetetlen intézkedések mellett. 1995. augusztus 14-én hunyt el, hosszan tartó súlyos betegség után. Utolsó napjaiban is - állapotához mérten - folyamatosan figyelemmel kísérte városunk közéletét, nem szűnt meg Palotai Polgár maradni.

Selényiné Stier Márta 40 éve a Kolozsvár Utcai Általános Iskola pedagógusa. 1996-tól igazgatóhelyettesi, 2000-től intézményegység-vezetői, 2001-től szakmai vezetői és elnökigazgató-helyettesi feladatokat látott el, 2012-től intézményvezető.

Az egységes követelmények kialakítása érdekében céltudatosan irányította, összefogta és segítette a tantestület munkáját. A kerület többi iskolájával, pedagógusokkal, vezető kollégákkal jó munkakapcsolatot ápol. Igényes munkájával, hozzáállásával példát mutat kollégáinak, tanítványainak egyaránt. Célja mindig a tisztességes munkavégzés, az ember tisztelete, szeretete.

2017 decemberében 40 év pedagógusi pályán eltöltött idő után vonul nyugdíjba. A négy évtizedes kiemelkedő pedagógiai, szakmai munkássága és példamutató vezetői tevékenysége elismeréseként.

Adományozva: 1995.10.23.

Református lelkész volt. Több évtizeden keresztül a Rákospalota-Óvárosi Református Gyülekezet vezető lelkésze.

Felekezetre való tekintet nélkül mindenkivel jó kapcsolatban volt a kerületben. Kiemelkedő feladatának tekintette a rákospalotai ifjúsággal való foglalkozást. Rendszeresen hitoktatta, sportoltatta, kirándulni vitte a fiatalokat. Az idősebb korosztály is nagyon szerette a tiszteletes urat, mert mindenkihez volt vigasztaló, lelkesítő jó szava. Összetartásra, egymás és mások megbecsülésére, a munka szeretetére nevelte a híveket szóval és személyes példamutatással egyaránt.

Elhunyt 1998-ban.

Adományozva: 2001.10.23.

Szalay Béláné Sebők Éva a kerületben működő Palota Röplabda Sport Club elnöke és vezetőedzője volt.

1965-ben a Miskolci VSC-ben kezdett röplabdázni és három év elteltével indult el sikerekben gazdag pályafutásán. A magyar röplabda sport egyik kiemelkedő egyénisége, akit világviszonylatban is a legjobb és legeredményesebb ütőjátékosok közé soroltak. 1968 és 1983 között 236-szor lépett pályára a válogatottban. Olimpián 1972-ben 5., 1976-ban és 1980-ban 4., vb-n 1970-ben 4., Eb-n 1971-ben 5., 1975-ben 2., 1979-ben 4. 1981-ben 3. helyezett csapat tagja volt.

Hazai pályafutása során tizenhárom bajnoki és kétszeres KEK-győztes csapatban szerepelt. Öt alkalommal volt az év röplabdázónője. 2001-ben az évszázad röplabdásának választották. A MAFILM csapatában ötvenhárom évesen még játszott, ötvenéves volt, amikor megnyerték az NB II-t. 1994-ben elhatározta, hogy új sportegyesületet alapít a XV. kerületben. A mindössze tízéves Palota Röplabda Sport Club bejutott az NB I-be.

Elhunyt 2011. július 4-én.

Adományozva: 1996.10.23.

1974-ben került Újpalotára. Ettől kezdve aktívan közreműködött abban, hogy a Budapest környéki termelőszövetkezetek melléküzemágai kerületünkben alakítsanak ki “otthontermelő egységeket” több tucat kerületi lakosnak biztosítva ezzel munkalehetőséget.

1987-ben határozta el, hogy Pestújhelyen panziót létesít. 1989-ben meg is nyitotta a kerület első ilyen vállalkozását a Palota Panziót. Vállalkozóként aktív lokálpatrióta. Adományokkal és gyakorlati szervezőmunkával segíti a város közösségi, kulturális és szociális rendezvényeit, akcióit, támogatja a Csokonai Művelődési Ház munkáját.

Elhunyt 2020. március 25-én.

Posztumusz adományozva: 2014.03.26.

Aranykoszorús mester és Magyarország egyik legelismertebb és legkiemelkedőbb harangöntője. Szlezák László unokaöccse.

A Kossuth Rádióban, délidőben megszólaló harangszó előtt rendszeresen ismertetik a harangok történetét. Leggyakrabban Szlezák Rafael mester művei jelzik a 12 órát. Harangjainak nagy részét Rákospalotán készítette. 1935-től öntött harangokat, műhelyét a II. világháború után helyezte át Rákospalotára, ahol egészen haláláig, 1959-ig több mint 500 harangot öntött. 1950-ben államosították a gyárat, majd 1957-ben visszakapta. Harangjai az ország számos templomában – vallási és felekezeti hovatartozástól függetlenül – szólalnak meg nap mint nap.

A harangöntés az öntészet egyik legnagyobb megbecsülésre számot tartó ága, hiszen nemcsak egy egyszerű bronzöntvény megalkotásáról van szó, hanem kvalitásos munkafolyamatok láncolatának is szépen illeszkednie kell ahhoz, hogy a zengő öntvény, a harang egy közösséget szolgáljon, a templomokat és a tereket évtizedekig díszítse.

Harangjai:

Kunhegyes, református templom (1820 kg)
Veszprém, Székesegyház (700 kg)
Albertirsa, irsai evangélikus templom (350 kg)*

*Forrás: Magyar harangok honlapja

Posztumusz adományozva: 1995.10.23.

1945 februárjában dr. Szőcs József polgármester nyugdíjazása után Szőcs Áront választották polgármesternek.

Személyében gazdag várospolitikai tapasztalattal rendelkező ember került a város élére. Tevékenysége pozitív irányba vitte előre a demokratikus átalakulás és újjáépítés ügyét. Várospolitikai célkitűzései a háborús maradványok eltüntetése, Pestújhelyen járdaépítés, parkosítás, óvodák, bölcsődék, közutak építése, Rákospalotán vízvezeték építése, közutak, gyalogjárdák hibáinak javítása, illetve építése, parkosítás, közvilágítás fejlesztése. Rákospalotán elkészült az első 10 km-es vízvezeték. 1945 előtt a Vasutasok Szakszervezetének titkára, 1945 után Rákospalota első szociáldemokrata polgármestere.

Adományozva: 2008.10.23.

Szőgyényi Ferencné 1961 óta él Rákospalotán.

1971-ben lépett be az Erőkar Vöröskereszt Üzemi Szervezetébe. 1979-ben megbízták a Vöröskereszt XV. kerületi Szervezetének gazdasági és szervezési feladataival. Jó szervezőképességét, szakértelmét, rátermettségét bizonyítja, hogy három évtizede, nagy lelkesedéssel szervezi a véradásokat, adományokat gyűjt, ifjúsági vetélkedőket szervez. Napi kapcsolatot tart a kerületben élő, segítségre szoruló nagycsaládos, idős, mozgáskorlátozott, egyedülálló emberekkel. Empatikus, nagy beleérző képességgel rendelkező egyéniség. Civil szervezetekkel, nyugdíjas klubokkal is állandó a kapcsolata. 1989 óta a “Támogasd a Rászorulókat” Alapítvány kuratóriumi tagja. Tevékenykedik a Civilek Összefogása a Fiatalokért szervezetben.

Időt, fáradságot figyelmen kívül hagyva, mindent megtesz a közösségi munkáért.

Adományozva: 2019.10.23.

Toldy Máriát sokak szerint nem is kell bemutatni, a 60-as évek ünnepelt előadója, énekese. Pestújhelyen született és ma is ott él családjával.

1960-ban a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiójába nyert felvételt, és ezzel elkezdődött énekesi pályafutása. 1966-ban a Táncdalfesztiválon első díjat nyert, majd 1967-ben Előadóművészeti különdíjat is kapott. Számos rádió, tv és hanglemezfelvételt készített itthon és külföldön egyaránt. Hangszíne, megjelenése és egyéni előadás módja meghatározott művészé tette korának. „Rövid az élet”, illetve a „Más ez a szerelem” című dalai a mai napig is közönségsiker. Népszerűsége csúcsán a 70-es évek közepétől az énekesi pályáját ének tanításra cserélte fel, és 1971-től a Postás Szakszervezet Zeneiskolájában tanított táncdaléneklést. Közben megismerkedett a musical éneklés rejtelmeivel, saját költségén Londonban szerzett tapasztalatokat, és végleg elkötelezte magát a musicaloktatás mellett. 1985-től a Rock Színház művészeinek korrepetitora. 1989 szeptemberében a Vasutas Zene- és Képzőművészeti Iskola – akkor induló – Musical Stúdiójának vezetője lett.

Toldy Mária olyan stílust teremtett a Stúdióban, melyet ma már a szakma példaértékűen ajánl az énektanárok számára. Rendkívüli szakmai tudással és pedagógiai érzékkel tanítja évtizedek óta a fiatal tehetségeket. Neve összeforrt a magyarországi musicaloktatással. Számos országosan ismert művész tanára volt. Sokakat fedezett fel, és indított el a színészi, előadóművészi pályán. Az iskola Stúdiójának vezetőjeként fontos feladatának tartja a különböző ének műfajok népszerűsítését. A mai magyar zenész színpad művészeinek 70-80%-a a kezei közül kerül ki. Lakóhelyén – Rákospalotán – is aktívan részt vállal a zenei élet szervezésében, segítésében. Növendékei számos koncerttel lepik meg a kerület lakosait.

Toldy Mária életútját áthatja az aktív közösségi munka, a tanítás mellett a kulturális értékek bemutatása, megőrzése, az ifjú tehetségek felkarolása. A zenei életben betöltött több évtizedes kimagasló színvonalú tevékenységéért, példaértékű életútja elismeréseként kapta a címet.

Adományozva: 2015.04.30.

Tóth Lajos a Csokonai Kulturális és Sportközpont igazgatója, több mint 30 éve a kerület kulturális és közművelődési életének meghatározó alakja. A kerület közművelődési feladatellátásában aktív szerepet vállal együttműködve a civil szervezetekkel, koordinálja a kerület kulturális életét. Több évtizedes szakmai tapasztalatával ötvözve segíti és biztosítja a kerületi közművelődési és kulturális szolgáltatások minél szélesebb körét a helyi lakosság számára. A közművelődési szakma ismeri és elismeri munkáját. Fontosnak tartja a megújulást, ugyanakkor a hagyományok ápolását is.

Sikeres pályázatokkal biztosítja az intézmény hatékony működését. A közművelődési tevékenységek sorában az ismeretterjesztés, a képzés, a kiállítások, a zene, a színház, a film, a rendezvények, a táborok és képzések, valamint a művelődő közösségek egyaránt fontosak munkájában. A kerület határain túlmutat, hogy a fővárosi, országos és nemzetközi programokhoz is rendszeresen csatlakozik a vezetése alatt álló intézmény. Vezetői kompetenciájával, a partneri kapcsolatok figyelembevételével folyamatosan törekszik a lakossági és a partneri igények kielégítésére.

Munkájában jelenleg prioritást élvez a közösségformálás és összetartás a kultúra és a sport területén egyaránt.

Adományozva: 2021.10.23.

Varga Imre 1938-ban született egy szigetközi négygyermekes parasztcsaládban. Kiemelkedő tanuló volt és a háború után lehetővé vált, hogy a család legalább egy gyereket taníttasson. Mosonmagyaróváron érettségizett, ezt követően 1961-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen vegyészmérnökként diplomázott. Pályafutása alatt a Műszaki Egyetemen gazdasági mérnök, valamint a Közgazdasági Egyetemen közgazdász végzettséget szerzett. Aktív éveiben dolgozott a Budapesti Vegyiművekben, az Országos Tervhivatalban, valamint az MSZMP Központi Bizottság ipari-mezőgazdasági és közlekedési, illetve gazdaságpolitikai osztályán. 1984-től nyugdíjba vonulásáig a Budapest Vegyiművek Vállalat vezetője volt.

A kerülethez való kötődését meghatározza, hogy 1973-ban költözött Újpalotára feleségével és három gyermekével, az első önálló lakásukba, ahol ma már közel 50 éve él. A fiatal családok közös élménye volt az önálló élet megteremtésének öröme és az életük természetes részre volt a közösség építés. Társadalmi munkában a társasház pénzügyi és ellenőrző munkáját végezte.

Nyugdíjazását követően tovább bővítette lakóhelyéért vállalt felelősségi körét. Négy cikluson keresztül a XV. Kerületi Önkormányzat önkormányzati képviselője és tanácsnoka volt. 1994-1998 között a Pénzügyi és Költségvetési Bizottság elnöke, 1998-2002  között a Pénzügyi és Költségvetési Bizottság tagja, a Közbeszerzési Bizottság elnöke, valamint önkormányzati tanácsnok. 2002-2006 között ismételten a Pénzügyi és Gazdasági Bizottság elnöke. 2006-2010 között a Pénzügyi és Gazdasági Bizottság alelnöke és az önkormányzat tanácsnoka. 1994-től 2010-ig a Fővárosi Közgyűlés kerületi küldötte. A Küldött kollégiumban elnökségi tag, illetve alelnök. Gazdasági, közgazdasági szakemberként a pénzügyi, gazdálkodási, költségvetési ügyekben, döntésekben segítette az önkormányzat munkáját.

Kiemelkedő szerepet vállalt a XV. kerület oktatásának átszervezésében. Elemzéseivel, gazdasági számításaival nagyban hozzájárult az önkormányzat költségvetésének elkészítéséhez, amely a racionális gazdálkodás elősegítését valósította meg. A fővárosi és országos szintű pályázatokhoz, illetve az infrastrukturális fejlesztésekhez, az önkormányzati források biztosításához, feltárásához kiváló szakmai munkájával nagy mértékében hozzájárult. A XV. kerület és a budapesti kerületek érdekét képviselte a Fővárosi Önkormányzatban. Az évenkénti forrásmegosztás egyik fő feladata volt. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének munkájában, pénzügyi, gazdasági ügyekben a polgármester tanácsadója volt.

Másfél évtizeden keresztül a XV. kerület fejlődése érdekében, eredményes működésének elősegítésében végzett kiemelkedő szakmai tevékenysége, a közösséget szolgáló munkája elismeréseként.

Adományozva: 2003.10.23.

Varga Mihály 1947-től folyamatosan Budapesten töltött be pedagógus munkakört. 1952-től a Kozák téri Általános Iskola igazgatójának nevezték ki. 1959-től a Czabán Általános Iskola élére került. Ennek az intézménynek – 27 évig – nyugdíjba vonulásáig volt elismert, nagy tiszteletben álló igazgatója. A XV. kerületben 34 évet dolgozott intézményvezetőként.

Éveken keresztül segítette a Petőfi Sándor Szakközépiskola pedagógiai munkáját is az 1950-60-as években nagy igényként jelentkező felnőttek levelező oktatásában. Iskolájában készséggel adott helyet a Dolgozók Általános Iskolájának, melynek 1996-ig – nyugdíjasként is – magyar és történelmet tanító pedagógusa volt. Tíz éven keresztül volt az igazgatók munkaközösségének vezetője. Kerületünkben ő teremtette meg az “Iskolanap” hagyományát, melyen minden tanév végén az iskola tanulói bemutatták tudásukat és alkotásaikat. Iskolája a kerületi továbbképzések bázisa volt. Tapasztalatait vezetőtársaival kerületi szinten megosztotta. Így iskoláján túl több mint három évtizeden keresztül kiemelkedő szerepe volt a kerületi pedagógia, nevelő-oktató munkában.

Elhunyt 2011. december 31-én.

Adományozva: 2016.10.23.

Vitai Attila tiszteletbeli kanonok, 26 éven át volt a Rákospalota MÁV-telepi Plébánia plébánosa. 78 éve lakik Rákospalotán.

Iparművészeti és Képzőművészeti képzést követően belsőépítész diplomát szerzett. Ígéretesen induló karrierjét feladva 1968-ban pappá szentelték. Tiszakécskén, Kiskunmajsán, Rákosszentmihályon volt káplán, 1990. július 1-jével lett a Rákospalota MÁV-telep plébánosa. 16 évig volt az Újpest-Rákospalotai Espereskerület helyettes esperese. 2012-ben az esztergomi Főszékesegyházi Káptalan tiszteletbeli kanonoka lett. Az egyház vezetőjeként szívesen felkarolta a hívő közösség kezdeményezéseit, ezek közül kiemelkedik az országos hírű Lumen Christi együttes, valamint szervezett karitász csoportot is szervezett. Nevéhez fűződik a Rákos úti ingatlan visszaigénylése és felújítása, bővítése, amely a plébánia közösségi házaként működik.

Élénk közösségi élet színtere, amelyben a hitéleti programokon túl kézműves foglalkozások, baba-mama klub, vasútmodellező szakkör működik. Vitai Attila kiemelkedő feladatának tekintette a Rákospalota MÁV-telepi Jézus Szíve Plébánia templom teljes külső és belső felújítását, melynek befejezése 2016 őszére várható. Attila atyát baráti közvetlenség jellemzi, széleskörű zenei és irodalmi műveltséggel rendelkezik, empatikus, szociálisan érzékeny, kiváló humorérzékkel megáldott közösségi vezető. Az egyház és a hívek szolgálatában végzett lelkiismeretes, odaadó, önzetlen, közösségépítő munkájáért. Kiemelkedő lelkipásztori tevékenységéért, mellyel hozzájárult a városrész közösségének, hagyományainak gazdagításához.

Elhunyt 2018. november 11-én.