Bauer Sándor az emberi jogok eltiprása és a kommunista önkény ellen való tiltakozás jeléül 1969. január 20-án a Múzeumkertben nyilvánosan felgyújtotta magát, amelybe három nappal később a kórházban belehalt. Az Önkormányzat képviseletében dr. Matlák Gábor és Tóth Imre alpolgármester, Hajdu László, kerületünk díszpolgára és korábbi polgármestere, valamint Csernák János alpolgármesteri referens emlékezett meg a fiatal mártírról a Rákospalotai Köztemetőben.
„Hagyomány kerületünkben, hogy minden évben, halála évfordulóján megemlékezünk Bauer Sándorról. Kerületünk, fővárosunk vagy hazánk polgárai közül a fiatalabbak, akiknek a Szovjetunió, a megszállt Magyarország és Moszkva hazug magyar helytartói már a történelmet jelentik, joggal tehetik fel a kérdést, hogy miért van szükség az évenkénti megemlékezésre, mit is üzen nekünk, maiaknak Bauer Sándor mártírhalála?” - tette fel a kérdést beszédében dr. Matlák Gábor, aki rögtön meg is adta a választ.
Megemlékezés Bauer Sándorról
Először is azt, hogy a haza szabadságáért és függetlenségéért hozott áldozat sosem hiábavaló.
[...] Másodszor, hogy vannak morális szempontból egyértelmű helyzetek, amikor nincs "egyfelől" és nincs "másfelől. [...] Bauer harmadik üzenete a ma szabadságszerető magyarjainak, hogy akármilyen siketítően hangos is a propaganda, annak rétegei alatt ott rejtőzik az igazság, amely előbb-utóbb napvilágra jut.
Bauer Sándor reménytelen tettének legfőbb üzenete pedig a remény: ahogy itt állunk sírjánál, méltatva bátor tettének emlékét, erőt merítünk abból és reménykedünk egy olyan világban, ahol Európa kis népeinek már nem kell többé keleti despotáktól rettegnie.
Megemlékezés Bauer Sándorról
(Fotó: Csokonai15)