Gyula világéletében törekvő, összeszedett, meg nem alkuvó ember volt. Nem sokkal a világháború előtt született a kisszékelyi jegyző fiaként. Élete meghatározó élménye, az '56-os forradalom a pesti kollégiumban érte. Ott volt a Rádió ostrománál és a Sztálin-szobor ledöntésénél. Élete végéig őrzött belőle egy darabot, amit a rendszerváltás után minden október 23-án büszkén mutogatott másik ötvenhatos emléktárgyával, a saját maga által hímzett Kossuth-címeres kokárdájával együtt. A forradalomhoz való viszonya sodorta a nyolcvanas évek végén a demokratikus ellenzékhez, így lett Mécs Imre és Göncz Árpád közeli, jó ismerőse.
Innen egyenes út vezetett a rendszerváltáskor az SZDSZ-hez, így lett Gyula a szabad demokraták XV. kerületi szervezetének elnöke. Képviselte kerületünket mindvégig a Köztársaság két évtizedében az SZDSZ Országos Tanácsában, és képviselte a kerület liberális szavazóit 1994-2010-ig a kerületi önkormányzatban, nem egyszer támogatva, nem egyszer kritizálva a kerület mindenkori vezetését. A 2010 utáni, új rendszerben visszavonult a közélettől, de néha ott volt egy-egy rendezvényen, Göncz Árpád temetésén meghatóan búcsúzott.
Az utóbbi pár évben súlyosan beteg volt, ez a betegség gyűrte le végül ezt az erős, kemény embert.
Máté Gyula (1938. szeptember 23.- 2024. február 2.)